Eperlekvár, bodzavirág csókjával

 

Megszerettem a helyet ahol lassan egy éve élünk. Az elhagyott régi kertek helyén gomba mód emelkednek ki a családi házak a földből. A korábbi lakóhelyünk mérnöki precizitással tervezett előkertjei helyett itt még körülöttünk van a természet vadsága. Kockára vágott bokrok helyett vadrózsa, bodza, akác, orgona burjánzik.
Ha biciklivel körbejárjuk a környéket, akkor hullámzó árvalányhaj mezők, elhagyatott cseresznyéskeretek, és pipacsos-búzavirágos rétek mellett visz az út. A szomszédságban lovak legelésznek a kertben. Este hangos békakuruttyolás ringat álomba, reggel pedig énekesmadarak kórusa köszönt.
Mintha le is lassulna az idő errefelé. Lassan már azt képzelném, hogy egy Gryllus Vilmos dalban élünk, ha a szelek szárnyán nem jutna el hozzánk olykor a közeli autópálya zaja. Kissé megtöri az idillt, néha zavarja az akusztikai szépérzékem, és emlékeztet a civilizációra. De nap közben elég nagy a ricsaj nálunk, hogy fel se tűnjön.

Ha sétálni megyünk, mindenféle kincseket gyűjtünk a természetből. Így lett például az eperlekvárunk bodzás, hogy a szomszéd kerítésén áthajolt néhány illatozó krémfehér virágtányér. Nagyon finom lett, mindig így fogom készíteni.

 

 

A környezetváltozás hatására nálam aktivizálódott a “lekvárfőző gén”. Apukámtól örököltem, akinek 100 kg sárgabaracklekvár az alap évente. Most, hogy van helyünk a tárolásra, és nem a gardróbban, állnak a lekváros üvegek a bugyik az ingek és a zoknik közé prédelve, őszre szépen feltöltjük a kamrát izgalmas kis üvegekkel.
Mivel időm, mint rendesen nincs, vagy még annál is kevesebb van, ezért egy gyors eperlekvár főzési módszert követtem.

Feladtam a 0% cukor törekvésemet is, mert hiába főzöm a mindenmentes lekvárokat, ha a felbontáskor rövid fanyalgás után feljavítja a család némi édes adalékanyaggal.
Kompromisszumos megoldásként sztíviás befőzőcukrot használtam, ami pektint is tartalmaz. Én szeretem ha egy kicsit kocsonyás állagú a lekvár, persze nem annyira, hogy gumicukorra hasonlítson. Épp csak kicsit fényes, áttetsző, megáll szépen a kenyéren, s kirajzolódnak benne a gyümölcsdarabok.

 

 

HOZZÁVALÓK:

  • eper
  • 1 csomag Dr. Oetker Sztíviás befőzőcukor(350 g)/1 kg gyümölcs
  • 2 nagy tányér bodzavirág/1 kg gyümölcs

Az epret megmostam, félbevágtam, majd a botmixerrel durván átdolgoztam, hogy ne kelljen sokáig keverni, de azért maradjanak benne egész eperdarabok.

Összekevertem a gyümölcsöt a cukorral, majd kevergetés közben melegíteni kezdtem. Hozzáadtam a jól megmosott bodzatányérokat is, majd forrásig melegítettem a lekvárt. 5-10 percig forraltam. Miután a finom aroma átitatta a lekvárt, üvegbe töltés előtt, kiemeltem a bodzákat.

 

 

Ekkor este fél 12 lehetett. Férjem felébredve az alvás előtti bemelegítő szunyókálásából, megtáltosodva csatlakozott a munkafolyamat utolsó fázisához: üvegbe merte és lezárta a lekvárt. Miközben fejtetőre forgatva elhelyeztük az üvegeket, elégedetten megállípította, hogy ma is kitett magáért, mert éjfélig lekvárt főzött!!!

 

Oszd meg te is!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


Facebook
Facebook
Google+
http://www.napsugarasotthon.hu/eperlekvar-bodzavirag-csokjaval/
PINTEREST
PINTEREST
Instagram