Testedzés vs. nagy a család

Szeretem a sportot. Nem arra gondolok, hogy a fotelből nézem az Olimpiát, hanem hogy a “válságos” időszakokat leszámítva, életem része a mozgás. Amikor nem volt férjem, gyerekem, házam, ellenben volt időm, akkor évekig táncoltam. Amikor jó levegőjű helyen lakom, mondjuk mint most, akkor nagyjából futok. Amikor nyugalomra, lelassulásra vágyom, jógázom.
Nyáron előfordul, hogy a vízparton felejtem a férjemet a gyerekekkel: mártózni indulok, de aztán vonz a víz, a hullámokon megcsillanó napsugár, és meg sem állok, míg át nem úszom a tavat. Egyszer, amikor a szüleim az olasz partiőrséget riasztották, mert én, a tengeri Forest Gump eltűntem a messzeségben. Csak úsztam, úsztam, a part távolodott, a fürdőzők zaja kezdett megszünni. Csak a végtelen víz, napsütés, a monoton mozgás keltette béke…. Legszívesebben átúsztam volna a tengert. Sejtettem, hogy a család már izgul értem, így nehéz szívvel visszafordultam a valóságba. A parthoz közeledve messziről láttam, hogy piros-fehér ruhás emberkék kémlelik távcsővel a vizet. A lelkiismeretfurdalás miatt egyéni rekordot dönthettem úszásban, úgy tempóztam kifelé, hogy mindenkit megnyugtassak, nem a cápa nyelt el, csak valami transzcendens dimenzió.
Számomra az igazán jó edzés lelki feltöltődést is nyújt, nem csupán testi munka. De néha simán csak úgy érzem, hogy nem élhetek tovább alakformálás nélkül, akkor R. Réka néni gyakorlataira izzadok a nappaliban.
És az örök kérdés: 3 gyerek mellett mikor van egy nőnek ideje erre? Igazából semmikor. De beveszem a Leszarom tablettát, hogy beiktassak egy kis mozgást, általában a házimunka rovására, mert:

Utána – beszámítható állapotban, kitisztult aggyal – jó eséllyel megcsinálom rövidebb idő alatt. (Ha meg nem, hát beveszek még egy Leszarom tablettát.)
Én sem 21 évesen lettem anyuka, és nagyon mozgékonyak a gyerekeim, muszáj lépést tartanom. És a “fitt nagyi” címre már most gondolni kell. Ilyenek leszünk:

 

 

Egyik legjobb dolog a mozgásban, hogy a lelket is ápolja, erősíti az önbizalmat.
Egy óra futás után amolyan “mindenrendbenvan” érzés alakul ki bennem. Megspórolom a pszichológus óradíját.
A tánc ennél is többet ad, az önismeret útjára vezet. Felfedezhetjük öntudatlan beidegződéseinket, testtartásunk, mozdulataink üzeneteit. Egészen lenyűgöz engem, ennek a sportnak a nagyszerűsége, hogy nemcsak szórakoztat, az izmokat edzi, de gyógyítja a lelki sebeket és segít megélni a női/férfi mívoltunkat, tisztába tenni, hogy ki vagyok, mit akarok, stb… Ráadásul – habár a mozgás legalább olyan intenzív, mint futáskor, – a vérpezsdítő zene eltereli a figyelmet a kalóriaégetés és a fáradtság nyűgeiről. Nem is beszélve, hogy segít ráhangolódni a partnerre, esetemben a férjemre, és a közös fejlődés élménye energiával tölti el a házasságot. Nincs is ennél jobb sport!
Kicsit elkalandoztam, ott tartottam, hogy sport a gyerekek mellett:

A sportos életmód kivitelezése hátrányos helyzetűeknek (anyáknak)

Ha mostanában tervezed a mozgás beépítését a mindennapjaidba, és olyan szerencsés vagy, hogy a közelben élő bevethető nagymamával, vagy szabadidővel rendelkező férjeddel szövetkezhetsz, akkor nincs más dolgod, mint elmondani nekik, hogy mostantól hetente min. háromszor privát idősáv áll a rendelkezésükre a gyerekekkel való minőségi időtöltésre. Miattuk egyébként nem kell aggódni, hamar hozzászoknak ahhoz, hogy anyának is van egy kis magánélete, és örülnek, amikor egy feltöltődött, kivirult anyuka jön haza, az ingerlékeny, zombi helyett.
Népes támogató csapat híjján, (néha a férjemet azért csatasorba tudom állítani), főként a zseniális szervezőkészségemre szoktam hagyatkozni, figyelembe véve gyermekeim aktuális számát, életkorát, családtagjaim együttműködési készségét.

Régen mindig ragaszkodtam a reggeli edzésekhez, mert délutánra, fáradtan már nem volt kedvem. Amit nem tettem meg ébredés után az már el is maradt aznap. Na ezt a luxust mára elfelejtettem. Ha edzést tervezek, startra készen állok napközben, és ha úgy látom van egy nyugisnak ígérkező óra, amikor nélkülözni tud a család, már húzom is a futócipőt, vagy benyomom a dvd-t. Rugalmas vagyok hogy ne maradjon el a napi célkitűzés, mert egy idő után eléggé lehangoló és könnyen előfordul, hogy Pilóta keksszel vígasztalódik az ember… ahogy az egyik öööö… szomszédasszonyommal is történt…

Anno anyukámmal és húgommal nagyon komoly otthoni edzéseket nyomtunk a nappaliban a Bíró Ica videókazikra. Ma már dvd-t sem kell venni, az interneten elérhető változatos jóga és erősítő edzések bárhol, bármikor kivitelezhetők. Csak ellen kell állni a kísértésnek, hogy a délutáni alvásidőt konyhatakarításra pazaroljuk, edzés helyett. Ez a mozgásfajta azért nagyon jó, mert gyerekek társaságában is megoldható. Természetes lesz neki, hogy te a földön gyakorlatozol, miközben ő tologatja a kisautót. Normális esetben… Az én esetemben ez afféle hipotézis marad… A gyermekeim lelkesen csatlakoznak hozzám tornázni, – ami jól hangzik – de amint vízszintes helyzetbe kerülök szabad prédának tekintettek, rámmásznak, és közös hancúrozásba torkollik az edzés. Így fél karom, vagy lábam kigyúrása elmarad. Szóval amíg még csak feküdni tudnak a játszószőnyegen, addig garantáltan működik.

Aki szívesebben köti össze az edzést a szocializálódással, biztosan talál a közelében működő csoportot, ahol a hasonszőrű anyukáknak tornát tartanak, melybe a babákat is bevonják, vagy van külön játszósarok a kicsiknek. Valakit motivál a közösség, én többre értékelem, ha megspórolom az oda-vissza utat.
Reggeli futás szempontjából ideális időszak volt az életemben, amikor a két nagyobb gyerekem elhagyta azt a kellemetlen szokást, hogy fél 6-kor kipattan a szemük. Akkor jött el az én időm, életemben először, még egy félmaratont is lefutottam. Hetente 3-4 alkalommal mikor a család még aludt, kiosontam a házból futni. Mire felkeltek, én már egy fontos személlyel – önmagammal – jót cselekedtem aznap. Jázmin és Nándi eközben elfoglalhatták a helyemet, és összebújhattak egy kicsit apával, – aki azt tervezte, hogy sokáig alszik hétvégén – és úgyis kevesebb lehetőségük van erre.
Most Anti még kicsi, így kora reggel neki van rám szüksége, de az ébredős mosolya a legcukibb, ezzel kárpótol. Futni pedig hétvégén járok főleg, amikor Nándi is elkísér biciklivel. Ez jó alkalom, hogy ketten legyünk, közben mesél nekem, és ő is levezeti az energiáját, ami a családi élet szempontjából is kedvező.

A futás egy nagyon praktikus sport, főleg, ha a kapuban neki lehet lendülni, és nem kell külön elmenni sehova. Szinte csak egy jóféle futócipő kell hozzá, amit szabadságra is bárhova magammal szoktam vinni. Javítja a monotóniatűrő képességet, fejleszti az önfegyelmet, oldja a stresszt. Mindez persze a tesi órán, a gimnáziumban csöppet sem motivált, de amióta szabad akaratomból futok, magam is tapasztalom, hogy csökkentek az önfegyelmezési problémáim, ha mérni kéne, úgy másfél osztályzatnyival. Megannyi jó hatása mellett megelőzi a csontritkulást, és azt olvastam, hogy a növekedési hormon termelődésének fokozásával lassítja az öregedési folyamatokat. Tehát nemcsak jobb emberré, de fiatalabbá is tesz :).

 

 

Hétvégén, ha jó idő van, a család is részesedik a mozgás öröméből. Erdei túráról, biciklizésről van szó, de azért ez nem olyan egyszerű: Nem tudom másoknál hogy van, engem nem mindig éljenezett meg a család, amikor felvetettem a túrázás ötletét, mint lehetőséget a szabadnap eltöltésére. Van a férj, aki hétköznap vadászik, és hétvégén tökéletesen kilégítené, ha a barlangban maradhatna ahelyett, hogy 77 váltóruhával, pelenkával, elemózsiával…stb járjuk az erdőt, nyakig sáros gyerekekkel. De aztán mégiscsak rendes emberről van szó, aki nem gondolja komolyan, hogy a szép tájképfotókat csak táblagépen nézegesse a család, és azt is pontosan fel tudja mérni, mikor bölcs dolog feladni az ellenállást a női rábeszéléssel szemben, így előbb-utóbb eljutunk az erdőig. Ott elkapja már a gépszíj, és szinte élvezi a dolgot. De most jönnek a gyerekek, akik miután eljutottunk az első 100 méterig, kezdik halálosan kimerültnek érezni magukat. Nekik az a fontos, hogy megérkezzünk, egy sziklához, szakadékhoz, barlanghoz, patakhoz… izgalmas objektumhoz, ami olyan különleges hatást gyakorol fizikumukra és elméjükre, ami elűzi a fáradtságot. Megjegyzem, ha nagyobb társasággal, barátokkal tesszük meg a túrát, ezek a láthatatlan mentális akadályok fel sem merülnek.

Ha túra-feladatlappal készülök, az is megfelelően motiválja őket.

Ilyesmi szokott lenni:
– Keressetek érdekes gombát, vizsgáljátok meg nagyítóval!
– Fotózzatok le egy madárfészket apa telefonjával!
– Válasszatok odút, ahova szívesen beköltöznétek, ha kismadarak lennétek!
– Gyűjtsetek érdekes terméseket az őszi ajtókopogtatóhoz/adventi koszorúhoz.
– Ha találkoztok a következő állatokkal, tegyetek melléjük 1-1 pipát: kutya, csiga, szarvasbogár, gyík, fakopáncs, pók, pillangó.
Antival soha nincs gond. A túrák alatt alszik, nézelődik a hordozóban, vagy ha azt a kialvatlanság miatt korlátozottan beszámítható anyja otthon felejti, akkor egy elől hordozott, fejjel lefelé felvett Budmil hátizsákkal rám szerelve:

Úszni is lehet járni gyerekekkel. Ez úgy kezdődött nálunk, hogy amikor Nándi is elérte az úszástanuláshoz szükséges magasságot (lábujjhegyen kilógott a szája a kisvízből), azonnal beirattam őket úszótanfolyamra. De nem álltam be a többi szülővel büfés szendviccsel lesni a gyerekeimet az üvegfal mögül, hanem én is úsztam a szomszédos sávban. Így nagyon büszkék voltak, hogy ők már olyan nagyok, hogy együtt sportolnak az anyukájukkal, és komolyan is vették a feladatot.
Elismerem, – hacsak nem rendelkezel otthoni úszómedencével – kissé körülményes, hogy az összes papucs törölköző, szemüveg… meglegyen, kimosva ottlegyen. De ha úgy nézzük, hogy e tortúra több szimpla úszástanulásnál, mert kitartást, önfegyelmet tanulnak, megszokják, hogy tenni kell önmagukért, fejlődik az akaraterejük, este könnyen elalszanak…. ugye-ugye! Megéri.

Kedvencem még a jóga, bár mostanában nem kedvezőek a körülmények a rendszeres gyakorláshoz. Túl nagy és túl hangos a család ahhoz, hogy én 2 másodpercnél tovább ugyanabban a testhelyzetben maradjak. Majd ha nem akar minden pillanatban valaki tőlem valamit, na akkor ismét harmonizálom a testem fizikai folyamatait és a lelkiállapotomat, talán meg is világosodom. Ha mégsem, abban biztosan segít, hogy nyugodtabban lássam a körülöttem levő világot, és a feladataimat.

A jóga áldott állapotban is kellemesen végezhető (pár testhelyzet kivételével).  Annyi biztos, hogy nyugtató hatása nemcsak a babára nézve kedvző, hanem a pocakomon kívül elhelyezkedő családtagok, és más közelembe tévedő egyedek számára is.

A kezdeteket leszámítva jógázni is egyedül szoktam, régebben könyvből, majd az internet erre a területre is betört nálam. Igen tudom, ez nem az ortodox út, de per pillanat egy online edzést könnyebben beillesztek az életembe, mint egy indiai jóga túrát.
Rengeteg irányzat van, szerintem az egyéniséghez illő mester megtalálása a legfontosabb. Egyik tréner a test karbantartását, a másik az elme lecsendesítését helyezheti előtérbe. Nem biztos, hogy egy menő wellnesscentrumban van az “igazi”.

DE ha te is otthon szeretnél jógázni, egy csomó jó oldalt találsz a neten. A teljesség igénye nélkül, én ezek közül szoktam az ingyeneseket használni:

 

Angol nyelvű, sok oktatót egybegyűjtő ingyenes
https://www.doyogawithme.com/

Angol nyelvű sok oktatót egybegyűjtő ingyenes 2.

MAgyar online jóga – fizetős 🙁
http://www.jogaklikk.hu/

Jóga Tim Senesivel – ingyenes
http://www.timsenesi.com/media/

Oszd meg te is!


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


Facebook
Facebook
Google+
http://www.napsugarasotthon.hu/347-2/
PINTEREST
PINTEREST
Instagram